Látszik, hogy kezdődik a szezon, már ami a programokat illeti. Tegnapra ugyanis kettő is jutott.

Délelőtt a szokásos tavaszi utazáskiállításra mentünk a Sportcsarnokba. Nem volt akkora, mint szokott, de ezt sejtettük is, hiszen a válság az utazási irodákat is elég érzékenyen érinti. A legtöbb helyen az idei év újdonságát hirdették: nevezetesen, hogy újra indul charter járat a pogányi repülőtérről Korfura, és első alkalommal a reptér történetében Bulgáriába, Burgasba is. Természetesen jelen volt néhány környező ország is a kínálatával, talán a legkellemesebb hangulatot a horvátországi Zadar standjánál tapasztalhattuk, ahol élőzenével várták a látogatókat.

Délután jutottunk el a Művészetek és Irodalom Házába, ahol az EKF programokhoz kapcsolódóan bélyegkiállítást rendeztek. Igazi világritkaságokat láthattunk. Többek között:

- A világ első bélyegét: az ún. Penny Blacket

- Svájci kantonbélyegeket

- A Hawaii misszionáriust, azt a bélyeget, amiért már öltek is.

- Az első magyar bélyegeket

- A kék Mauritius újranyomott példányai közül a 33-ast!

Összességében állítólag egymilliárd forint értékben sorakoztak az értékesebbnél értékesebb bélyegek, mindegyikhez rövid és érdekes tájékoztató is csatlakozott. A tájékoztatás szerint a bélyegek egy része a budapesti Bélyegmúzeumban sincs kiállítva, olyan különleges bánásmódot igényel, hogy többnyire a trezorban örzik.

A földszinten még különböző európai országok bélyegeiből készült tablókat nézhettünk meg. Arra kérték az országokat, hogy küldjék el azokat a bélyegeket, amiken országuk féltett kincseit, értékeit mutatják be.

Aki teheti nézze meg a pénteken kezdődött kiállítás március 19-ig lesz Pécsen.

A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a faluban a jobb termés. A keresztény ünnepkörben mindez Nagyböjt első vasárnapján történik, mely vasárnap – hutzelsonntag – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte elnevezését. A „hutzel” jelentése „aszalvány, aszalt gyümölcs”, mint a böjti étkezés jellegzetessége
került az elnevezésbe.
A szalmával kitömött tüzes kerék domboldalról való legurításának szokását a betelepített németek az óhazából hozták magukkal és egészen az 1970-es évekig töretlenül művelték.  Ez idő tájt azonban megszakadt a folyamat. 2001-ben újította meg Óbánya a hagyományt a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében.
A tíz év során számos program csoportosult a fő látványosság köré, melyek segítik megőrizni ezt a különlegesen szép szokást.Amit még jó tudni:

A kerék ősi és egyetemes, kozmikus jelkép: az örök körforgás, a ciklusok, az újrakezdés és megújulás szimbóluma
A tűz uralkodó, aktív, férfias, forró és száraz princípium. A tűz az élet, a szerelem, a bennünk lakozó isteni rész, a lélek szimbóluma.
(idézetek Hoppál, Nagy, Jankovics, Szemadám: Jelképtár c. könyvéből)

VIDEO: http://www.youtube.com/watch?v=fqO6xMqHfrw

Úgy gondolom, hogy talán majdnem mindenki hallott már a mohácsi busójárásról. Különösen idén, hiszen az esemény a világörökség része lett. De miről is szól ez az időszak?

A Busójárás alapvetőleg a mohácsi sokacok rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása (sokac nyelvhasználattal "poklade") amely a múlt század első harmadától egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a világ minden részéből.
A Busójárás idejére sokszorosára duzzadt lélekszámú városban ilyenkor az országban sehol sem tapasztalható óriási mértéket ölt a jókedv és a mulatozás, amelyben minden jelenlévő - felvonuló és vendégek egyaránt - bőséggel kiveheti és ki is veszi a részét. Az esemény gerince, központi eleme a több napos Busójárás, a maga nemében a világon egyedülálló farsangi karnevál, melynek nem is lehetne jobb helye, mint a több mint kilencszáz éves Duna-parti városMohács, amely önmagában is megér egy kirándulást.

A Busójárás eredetének magyarázata komplikált kérdés, nagyon sokan próbálták már megfejteni eredetét több-kevesebb sikert, nem egyszer kiadós vitát, sőt vihart könyvelve el munkájuk gyümölcseként.

A Busójárás napjainkban a következőképpen zajlik:

A sokacok kifejezésével az eseményt Pokladenak nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője. Jelentése ez esetben ennél kicsit tágasabb, kiegészülvén azzal az átváltozással, mely a zord télnek tavaszba fordulását jelenti, ezért úgy tartják a Poklade a mohácsi busójárás értelmezésében a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének ünnepe is. Ezzel függ össze a "Farsangfarkán" (kedden) a koporsóégetés a főtéri nagy máglyán - mondják, jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz. Az átváltozás és az újjászületés jegyében zajló farsangi események legismertebb elemei az ijesztő álarcot viselő, nagyrészt állatbőrökbe öltözött, övükön kolompot viselő, kezükben hangos kereplőket forgató, ijesztő, ámde (némi szakrális italtól végül is jókedvű) mégis alapvetően barátságos "busu"-k, (más szóhasználat szerint "busó"-k - vagy "Búso"-k ) "alakoskodó" szokásai, hagyományai szerint zajló látványos fasangi események.

A Busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik és minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelemszerűen mindig csütörtökre esik. A csütörtökön induló és hat napig tartó farsangolás első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó Kisfarsang, melyet azután a Busójárás legfőbb látványossága a Farsangvasárnap követ.  A Kisfarsang legjellegzetesebb figurái a Jankelék. A Jankelék mondhatnánk "busónövendékek", fiatalok, akik maskarába öltözve járják a várost, riogatják az embereket, barátságosan meghúzgálják a lányok, asszonyok haját, olyakor lisztet szórva teremtenek riadalmat a szebbik nem körében, de már ezekben a napokban is egyre gyakrabban tűnnek fel maguk a busók is a városban.

Forrás: http://www.busójárás.hu/

Évek óta mindig ott vagyunk Mohácson farsangvasárnap. Ez a leglátványosabb nap, amikor a busók végigvonulnak az utcákon és kereplőkkel, kolompokkal űzik el a telet.

A menethez tartoznak a lovak, traktorok, szamarak által vontatott díszített kocsik is, melyeken hol vicces, hol akár politikai üzenetet hordozó feliratokat olvashatunk.

Csatlakoznak hozzájuk huszárok, népviseletbe öltözött lányok, zenészek.

A nap végén sor kerül a máglyagyújtásra is a Kóló téren, de addig is kóló zenére néptáncosok ropák a táncot.

Mohács főutcáját árusok lepik el, ahol idén szívesen láttam, hogy többségében kézművesek (keramikusok, bőrdíszművesek, fafaragók stb.) kínálják a portékáikat. Természetesen éhesen (és szomjasan) sem marad senki, hiszen rengeteg ételárus is található, itt azonban - sajnos - már nagy számmal találhatunk gyros árusokat, hamburgereseket, de azért van kürtőskalácsos, lángossütő, pecsenyés is. Na és persze pálinka, forralt bor, tea az ilyenkor szokásos ital.

Természetesen ki nem hagyhattuk az Európa Kulturális Fővárosa megnyitóünnepségét. Vegyes érzelmekkel indultam útnak, és ez elsősorban a médiának volt köszönhető. Az elmúlt napokban természetesen Pécs a figyelem középpontjába került, de sajnos nem abban a fényben ragyogott, amiben reménykedtünk. A különböző médiumok boncolgatták a városunkban megvalósult és meg nem valósult projekteket, az egész EKF história elmúlt 5 évét, ami valljuk be, valóban nem hasonlított diadalmenethez. És ott és akkor el is fért a kritika. De az elmúlt időszakban úgy vélem, hogy felpörögtek az események, látványos terek valósultak már meg, kihozták az utolsó kb. fél évből a maximálisat, amit lehetett. És a megnyitó nekünk ünnep! Nem fér össze a lefitymáló, Essennel és Linz városával összehasonlítgató, bal- vagy jobboldali politikába rugdosó kritikával. Hogy egy klasszikust idézzek: Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!

Szóval mi boldogan indultunk a belvárosba, még parkolóhelyet is sikerült találnunk, bár rengeteg autó volt mindenütt. És hömpölygött a tömeg a Széchenyi tér felé. Nem tudom, hogy mind pécsi volt-e vagy turisták is kíváncsiak voltak a megnyitóra, de nem gondolom, hogy ez most lényeges. És a tér tömve volt. Rengeteg ember próbálta megtalálni a helyét, ahonnan valamit láthat is. Ez bizony nem volt könnyű. Bár a kivetítők azért javítottak a "komfortérzeten". A megnyitó pontosan kezdődött Páva Zsolt néhány mondatos beszédével, aki felkonferálta Bajnai Gordon miniszterelnököt is. Igen, volt némi nem az alkalomhoz illő füttyszó, elszórtan, és Páva Zsolt csitító mozdulatai hatására el is csendesült. A megnyitó látványos volt. Talán a legtöbb embert a dzsámira festett fényjáték kerített ámulatba.

A műsor koncepciója Pécs város történelmének, jelentősebb korszakainak a megelevenítése volt, ehhez illő fényfestést kapott a dzsámi, mely a műsor hátteréül szolgált.

Óriási bábok(?) vonultak végig a téren, majd a színpadon egymást váltották az énekesek, nemzetiségi táncosok, a Bóbita Bábszínház műsora, Pannon Filharmonikusok - csupa-csupa Pécshez kötődő művészek, és amatőrök. A záróképben pécsi kötődésű hírességek (a teljesség igénye nélkül akiket felismertem: Balikó Tamás, Mizo-Pécs kosaras lányok, Demjén Ferenc, Lang Györgyi, Vivát Bacchus!, Szélkiáltó, Kandech Evelyne) énekelték a Várj, míg felkel majd a nap című dalt, miközben egy kivilágított lufi által megtestesített nap kúszott a házak fölé. Rövid, de látványos tüzijáték zárta a programot.

Jól éreztük magunkat. A program látványos volt, hangulatos, Pécshez illő, megfelelő hosszúságú. Akik tv-ben látták, és valószínűleg többet láttak, mint mi a helyszínen, csakis szuperlatívuszokban meséltek róla.

Reméljük, hasonló élményekben lesz részünk az év folyamán.

Sok szeretettel várom a véleményeket, hozzászólásokat a megnyitóról azoktól, akik látták - akár a helyszínen, akár a televízióban!

A továbbiakban összegyűjtöttem a médiából néhány részletet, érdekes, hogy mennyire másképp látták a nézők számát és Bajnai kifütyülését. Mindenesetre annak örültem, hogy a legtöbb média végre elismerően írt Pécsről a megnyitó kapcsán.

Tegnap hivatalosan is felavatásra került a Széchenyi tér. Legalábbis amennyiben egy remek koncertet annak lehet nevezni. Bevallom, Kusturicáról már hallottam, de korábban fogalmam sem volt arról, hogy milyen zenekar (sőt arról sem tudtam, hogy létezik) a The No Smoking Orchestra, Kusturica zenekara. Amikor hallottunk róla, hogy Pécsen, a Széchenyi téren fognak koncertezni, utánanéztünk. Természetesen nem kellett sokáig kutatni, hogy megtudjuk, hogy ama híres "slágert", ami a Macskajaj című Kusturica filmben hallható, nekik köszönhetjük. Egyébként a stílusuk hasonlít a Bubamarában megismerthez, nagyon jó balkáni hangzású, vidám, lendületes zenét játszanak. Nyilván többen így gondolták ezt még tegnap este rajtunk kívül, mert a tér így nézett ki:

No, mi tagadás, érdeklődőben nem volt hiány, és ez jó érzés volt, hiszen egy nagyon jó, híres zenekar, de azért nem a U2 lépett fel, de a pécsiek a jelek szerint ki vannak éhezve a programokra.

A rövid megnyitó szöveket Vujity Tvrtko, az EKF egyik nagykövete mondta, majd mindjárt színpadra is ugrott az együttes egy lendületes, vidám szám kíséretében. Az énekes ruhája azt hiszem jellemzi az egész zenekar mentalitását, vidámságát. Hogy mihez is hasonlított? Meg nem tudnám mondani, talán Supermant keresztezték Batmannel?

Lendületesek voltak, energikusak, humorosak, egy pillanatra nem álltak meg, feltett szándékuk volt a közönséget is lendületbe hozni. Mi csak 9-ig tudtunk maradni, de mindenképp megérte arra az egy szűk órácsákra is elugrani megnézni őket.