Szerelmes lakatok
2007.02.19. 09:15
Pécsen van egy nagyon kedves szokás. A Széchenyi tér és a Székesegyház közötti kis utcában volt néhány kerítés. A fáma szerint először a férjes asszonyok üzentek szeretőjüknek lakattal, hogy tiszta a levegő. Később a félrelépés kódjából a szerelem szimbólumává váltak: szerelmesek zárnak nevükkel ellátott lakatot ide, ezzel mutatva meg érzéseik komolyságát, egymáshoz tartozásukat. A szerelmes párok ezekre a kerítésekre, összetartozásuk jeléül lakatot tettek. Mára több ezer lakat gyült össze, és a városvezetés többször megerősíttette a kerítést, hogy ki ne dőljön. A szokás még mindig tart, és már idelátogató turisták is hódolnak a hagyománynak. Azóta még jó pár helyen folytatódott a városban a szerelemőrzés e romantikus módja.
A rossznyelvek szerint vagy a városi ellenzék tetette ide őket, jelezvén, nem fogjuk be a szánkat, nem oda rakjuk a lakatot, vagy a nagytermészetű polgármester műve ez, azzal a jelentéssel: befoghatjátok!
De nem így van!
Ezeket a lakatokat a szerelmesek kattintják ide, jelezvén, amíg a lakat ellenáll mindenféle gonosz időknek - esőnek, párának, cudar jégverésnek – addig a szerelem is kitart!
A lakatok száma egyre gyarapszik, tehát Pécset akár a szerelem városának is nevezhetnénk.
Lakat persze annyi, mint ahány a szerelem: van itt csicsás, rozsdamarta régi, meg a fene se tudja hány féle.
Van aki csal, nem ritka ez a szerelemben, eleve rozsdamentes anyagból rakja ki a maga lakatját: látod, az én szerelmem örök időkre szól…
Ha turistaként jössz a mi gyönyörű városunkba, ne felejts el hozni magaddal egy „zárszerkezetet”.
Feltéve persze, ha van akit szeretsz!
A pécsi lakatfal híre messzire juthatott, hiszen 2004. szeptember 9-én Felipe de Borbón Aszturia Hercege, aki a spanyol királyi trón várományosa, valamint felesége, Letizia hercegné látogatott el a városba. A rövid látogatás végén ide zarándokoltak el a spanyol vendégek, és Felipe herceg és Letizia hercegné is követte a hagyományt és elhelyeztek egy lakatot a falon.
És találtam egy újabb hiteles történetet a lakatfal kialakulására:
Andor Imréné története meglehetősen régen kezdődött. „Történt még 1975-ben, hogy férjemet gépkocsival Dombóvárra küldték egy hétre dolgozni az Alföldről. Másnap táviratot kaptam: gyere utánam, a táj gyönyörű. Kislányunkat elvállalták a rokonok, és én utánautaztam, Dombóvárról bejártam az egész vidéket, nekem, alföldinek gyönyörű élmény volt. Pécsbe meg valósággal beleszerettem, különösen a belvárosba. A szerszámostáskában volt egy csúnya, nagy lakat, elkunyeráltam, és a kis vaskerítés középső rácsára rácsatoltam, hogy valami tulajdonom nekem is legyen itt, és ha idejövök, ki tudjam nyitni. Úgy is történt.”
A levél egyik érdekessége, hogy miközben a lakatfal ma leginkább a szerelmesek kedvelt helye, s az ide kerülő lakatok immáron szinte kivétel nélkül az elszakíthatatlan szerelmet jelképezik, addig a „sorozatindító” valójában ennél egyszerűbb szándékot rejtett: nevezetesen, hogy a feleségnek is legyen valamilyen „birtoka” Pécsett. Az írás arról is beszámol, hogy az első lakat után viszonylag gyorsan megjelent a többi – ám a követőket állítólag diákok helyezték fel: konkrétan az iskolai szekrényük lakatját a sikeres érettségi után.
A lakatfal ma egyértelműen Pécs egyik nevezetessége – még akkor is, ha a városról szóló hivatalos útikönyvek nem feltétlenül teszik címlapra. A turisták viszont nagyon kedvelik: az ide látogató csoportoknak immár hosszú évek óta fix állomás a Janus Pannonius utcai rács.
|