A Malomvölgyi-tó egyébként húsz kerek hektárt tesz ki, tuti víz mindenféle halra, harcsa ugyanúgy van benne mint viszonylag nagyobb testű potyka, amikre egyébként tavasztól már keményen bojliznak is a népek. Azonkívül keszeg-félék, kárász - sajnos csak az ezüstös fajtából -, csuka, süllő, ja és persze amur. A legjobb az egészben, hogy tilalmi idő nem korlátozza a ragadozók horgászatát. A ragadozók horgászatát csupán két dolog korlátozza ilyenkor, az egyik az etika, a másik maga a ragadozó hal, amely ezidőtájt rá sem hederít a műcsalira. A kicsiket esetleg be lehet csapni, de a nagyja lendületből otthagyja a kanalat, a gumit, wobblert, vagy undorodva és unottan fordul 180 fokot, hogy hagyjuk már őt békén. Mintha csak azt mondaná: Nem igaz, hogy nem lehet megérteni azt, hogy mi egyévben csak egyszerű legalább akkor egy kis nyugalmat kéne? Szóval a csukeszok kiakasztották a "Ne zavarj!" táblát, így maradtak a békéshalak.

Kárászt és pontyot fognak a nyugati oldalon, szélárnyékban, az ún. mélyvízen, ahova jóindulatúlag odaragyog még a napocska is. Persze nem állok be a sorba, miért is tenném, ha egyszer ott fognak, akkor sok okosság nem kell, hogy én is fogjak, meg aztán igazán mindig az érdekel, vagy legalábbis gyakran, hogy máshol, ahol éppen nem próbálkoznak, ott mire lehet menni. Most is a kíváncsiság hajtott, leültem hát széllel és nappal szemben. Egy kis ideológia azért volt benne: (1) múlt héten itt még ment a hal, (2) esetleg a szél a melegebb vízrészt áttolja erre az oldalra, amit a halak követnek majd. Ennyi volt az elmélet, mielőtt horgászni kezdtem volna. A technika feederes, jó hosszú előkével, aromás és élőanyagdús kajával. Mellettem két spori már áztatta a zsinórokat különösebb, sőt abszolút eredmény nélkül - ami a horgászat végéig ki is tartott -, közéjük ültem le. Ezalatt a háromórás délután alatt "egy per egy óra" átlaggal végül sikerült összeszedni három darab karika keszeget és egy megfázást, melynek kiadóssága az előbbiek elenyésző méretét igyekezett kompenzálni. Minek is a termó-cucc, nemigaz?! Lényeg, hogy sikerült bebizonyítani a tézist miszerint: ha a halak zöme a mély vízrészen van, akkor középen a bokrosok környékén nemigen érdemes keresgélni őket, még ha oly jók is azok a placcok.