A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A Villány-Siklósi Borútra látogató turisták közül egyre többen élvezik a tüzes vörösborokat rejtő műemlék pincéket és a kedves gazdák vendégszeretetét. A falubéli és átutazó gyerekek nagy örömére, a főutcát egy fából készültjátszótér gazdagítja, mely a népi fafaragó művészet jeles alkotása. A környék halastavainak gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a horgászni, kirándulni érkezőknek. Palkonya leglátogatottabb ünnepe a "Pünkösdi Nyitott Pincék", melyet a lakosság és a helyi Önkormányzat minden évben, pünkösd vasárnapján rendez meg. A kulturális eseményekkel, gyermekfoglalkozásokkal, lovas kocsikázással, szalonnasütéssel tarkított borkóstoló ünnepre a falu szeretettel várja vendégeit.

Palkonya borászai, művészei, érdekes emberei

Palkonya a nagy múltú Villányi borvidékhez tartozik. A legnépszerűbb kis és közép méretű családi borászatok, a teljesség igénye nélkül: Jekl Béla, Haraszti János, Mayer Róbert, Fusz Csaba, Frech Ferenc, Maul Miklós, Reitz Béla, Takács Mihály, Blázsovics Attila. A falu érdekességéhez tartozik az a számos képzőművész, alkotó ember, akik az elmúlt tíz évben költöztek ide: Major Judit szobrász-keramikus, Keszthelyi Csaba keramikus, Gerald Kaske keramikus, Kiss György restaurátor, Tábori Katalin szobrász, Nasir Vanden Avont porcelán festő, Finn Képzőművészek Baráti Köre ( filmes, textiles, festő, szobrász) , Becker Leonóra fotós, Colin Foster szobrász. A legújabb palkonyai "csoda-bogarak" között találhatjuk a Hárságyi Balázs és Rechnitzer Szilvia párost, akik hüllőket és teknősöket szaporítanak.

A falu lakosságát alkotó 108 család fele az Önkormányzat által 1992-ben védelem alá helyezett épületben lakik. A falukép védelmi akció, mely a helyi lakosságot aktívan bevonta, és saját tulajdonának restaurálására késztette, látványos eredményeket hozott. Palkonya mai arculatát, különleges atmoszféráját egyre többen élvezik a Villány-Siklósi Borútra látogató turisták közül. A falukép rendezettsége, hagyomány tisztelete javítja az itt élők életkörülményeit, növeli a táj vonzerejét, az ingatlanok piaci értékét. A falukép védelmi akció a falu teljes megújulását eredményezte.

Célok:
A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A szőlészet borászat aranykorában, a XIX. század elejétől fokozatosan épülő présház együttes apró, fehérre meszelt házacskái ma is megkapó látványt nyújtanak. A pincék közel húsz éve országosan védett műemlékek.
A falu katolikus templomát a Batthyány család építette és 1816-ban Szt. Erzsébet tiszteletére szenteltette. A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája, szintén országos listán szereplő műemlék.
A település egyetlen, kanyargó utcájában található 108 lakóház közül 52 "parasztház" 100-200 éves múltra tekint vissza, míg a többi épület 1960-80 között épült. Az ötvenes évek új építési irányzatai - új ideológiát követve - nem hagytak életteret a hagyományos építkezési módszereknek. A tehetősebbek régi házaikat földig rombolva, az akkori irányzatoknak megfelelő új stílusú lakásokat építettek. A falu felét képező vályogból épült lakóházak inkább a szegényebb családoknál maradtak meg. Ők az épületek felújítását, állagmegóvását általában szakmai segítség nélkül, esetlegesen végezték. Ennek ellenére a falukép védelmi akció kezdetekor a település építészeti szempontból reményekre adott okot, hiszen a falu szerkezete, az épületek tömege, elhelyezkedése még mindig a hagyománytisztelő múltat idézte. 

 Palkonya történelme

Palkonya viszonylag régi település. Az első okirat, amelyik Palkonyát említi, 1296-ból származik. Akkor a község a kéméndi uradalomhoz tartozott, amely a Győr nemzetségbeli Konrád birtoka volt. Évszázadokon keresztül gyakran váltották egymást a tulajdonosok, és a lakosságról is alig lehet már valamit felkutatni.

Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország másfél évszázadon át, török uralom alatt állt. A régi adóívekből kitűnik, hogy a török uralom idején a lakosság száma nagyon alacsony volt. 1554-ben a község a harsányi járáshoz tartozott, és a török adószedőnek 7 ház után fizetett adót. 1687-ben, a nagyharsányi csata /második mohácsi csata néven is említik/ idején, - melyben a török súlyos vereséget szenvedett, és véglegesen kiűzetett Magyarországról – a községnek 8 háza és 20 lakosa volt. A lakosság földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott. A szántóterület 100 hold volt, és a falu 100 iz (?) szőlővel rendelkezett. A szőlőművelést ez az okirat említi először. A török uralom alatt a hadjáratok következtében a lakosság egy része kipusztult, más része elmenekült vagy elhurcolták őket.

 A megcsappant lakosság pótlására a 18. század 30-as éveiben és a rákövetkező években megindult a német és szerbhorvát lakosság nagyarányú betelepítése a Duna mentén és a Dunántúlra.
Bár Baranyába az első német családok már a 30-as években betelepültek, palkonyai lakosként az újpetrei plébánia anyakönyvébe az első német nevet 1745-ben vezették be. Maga a plébánia is ebben az évben létesült. Korábban a község a siklósi plébániához tartozott. Az első német nevek a telekkönyvben 1748-ban fordulnak elő. Ebből kitűnik, hogy a községben 20 német, 1 magyar, 2 szerbhorvát család csatlakozott. 1757-ben a községnek már 133 áldozó híve volt. Ekkor már tanító is oktatta a gyerekeket. Őt Metzing Bálintnak hívták.

A szájhagyomány szerint az első betelepülők a kolerajárványnak estek áldozatául. Ezt a vélemény látszik alátámasztani az a tény, hogy később az első nevek közül már csak Mayer, Müller és Schmidt fordultak elő. Bár a községet két évszázadon keresztül szinte kizárólag németek lakták, már 1880-1910-ig  7-34-en, 1920-ban pedig már 149-en vallották magukat a népszámláláskor magyarnak. A második világháború idején a front elől sokan Németországba vándoroltak. Az elvándorolt németek helyére magyar családok költöztek. Ma a magyar és német lakosság békésen él egymás mellett. A közös munka és a közös gondok a falu lakosságát egybekovácsolták. Így a vegyes házasság sem ritka.