II. sz. Korsós sírkamra
A Szent István tér középső részén, a Bazilika főhomlokzatának a tengelyében megőrződött sírkamrát 1939-ben tárták fel. Az épületet először a 18-19. század fordulóján mélypince építésekor találták meg, de akkor feltárására nem került sor. A mészkőből épült kétszintes sírkamra eredetileg téglából épített dongaboltozata beomlott állapotban került elő. A sírkamra felett álló cella memoriae alapfalai maradtak fenn. A felszín alatti sírkamra temetkezési hely volt, míg a kápolna szertartások helyszíne lehetett, illetve itt emlékeztek meg az elhunytról halála évfordulóján.
A sírkamrába dél felől nyílt a szűk, íves záródású bejárat. A kamra északi felében építették meg a koporsót, felette a falban fülkét alakítottak ki. A kis fülke falán kancsó és pohár ábrázolása látható, szimbolizálva a túlvilági úton bolyongó, vagy a tisztítótűzben szenvedő lélek szomjúságát, a tiszta, hideg víz utáni vágyát. Elképzelhető azonban, hogy ez az ábrázolás az eucharisztia (oltári szentség), illetve a refrigerium (felfrissülés) jelképe lehet.
A fülke köré szőlőindákat festettek. A sírkamra oldalfalait - valószínűleg az elpusztult mennyezetet is - fehér alapon geometrikus mintával festették ki, a lábazati rész a gyakori márványt utánzó minta, illetve a rácskerítés virágokkal: a későantik kertmotívum szép ábrázolása. A sírkamra festése nem figurális, hanem dekoratív jellegű, vörös, sárgásvörös, barnásvörös, zöldesfekete színek felhasználásával készült. Az északi falfelületen a márványozott minta az uralkodó, míg a déli oldalon az édenkert kerítését szimbolizáló rácsmotívum.
|