A lengyel származású szabó, majd vendéglős és kereskedő család sarja, Littke Lőrinc (1809-79) nevéhez fűződik a hírneves pécsi pezsgők gyártása. A családi hagyomány szerint a koraszülött Lőrinc agyhártyagyulladást kapott, "s fél éven át meleg borban fürösztötték, lágy kendőkbe bugyolálták. Így maradhatott életben. Talán innen a pezsgő iránti vonzalma?" Annyi bizonyos, hogy "meglehetősen távol kerülve a családi tradícióktól az 1860-70-es évekre Magyarország ismert és elismert pezsgőgyárosává vált." Az 1830-as években kezdte "véget nem érő alkimista kísérletsorozatát, keresve a bölcsek kövét, a pezsgőgyártás titkát." A pozsonyi Esch és Társa pezsgőgyárban szerzett tapasztalatokkal is gazdagodva a dómtól délre fekvő téren (akkori Scitovszky tér) vásárolta meg azt a telket, amely alatt 20-32 m mélyen többszintű pincerendszer húzódik. Itt hozta létre a gyárat, mely felszíni építményeivel, udvarán szökőkutakkal, trópusi növényeivel is felhívta magára a figyelmet. Az 1858-ban megindult pezsgőgyártás során különleges zamatú pezsgőihez aromás növényi kivonatok és párlatok sorát próbálta ki (pl. zeller, hárs-, cseresznye- és bodzavirág). Littke Lőrinc élete igazi sikertörténet.

Sok területen tette próbára tudását, tehetségét kiváló eredményekkel (eredeti szakmájában elismert szabó, bornagykereskedő és bányatulajdonos is volt). Munkásságának folytatója, a hírneves francia pezsgők készítéséről is tapasztalatokat szerzett utódja fia, Littke József lett. Az 1885-ös budapesti kiállítás sikere ekkor nyitotta meg az utat a külföldi piacokra is. Az 1888-as (majd az 1907. évi) pécsi kiállításokon fogalommá vált a Littke-pavilon, ahol a legrangosabb vendégek is megfordultak.

1891-ben, az újjáépített székesegyház felszentelésére Pécsre érkező uralkodó, I. Ferenc József személyes látogatást tett a gyárban, s hamarosan a Littke cég elnyerte a császári és királyi udvari szállító címet. Nem sokkal ezután pedig Littke József megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

A sikersorozat részeként az 1896-os millenniumi kiállításról is meg kell emlékeznünk, ahol a Littke pezsgők készítőjét a legnagyobb díjjal, állami aranyéremmel jutalmazták. Littke József közéleti tevékenységét már a kortársak is nagyra becsülték (a Nemzeti Casino alelnöke, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke volt). 1902-ben bekövetkezett halála után fia, majd unokája vezették a gyárat, amely a gazdasági válság éveiben eladósodott, s a talpon maradás egyre nehezebbé vált. A szovjet megszállás idején a gyárat kifosztották (25 ezer palackot sikerült elrejteni), s a neves család szerepe az 1949-es államosítással szűnt meg a pécsi pezsgőgyártásban.