Régen a -t/tt rag volt a települések legáltalánosabb helyragja, fokozatosan azonban felváltották a belviszony- és külviszonyragok (-ban/ben, -on/en/ön), mert egybeesett a tárgyrag -t ragjával.

A –t/tt rag leginkább nagyobb, fontosabb települések esetében maradt fenn, melyekről régen sokat írtak, így a helyi szóhasználat ismert volt a szélesebb köznyelvben is, és a köznyelv alkalmazkodott a helyiek nyelvhasználatához.

Ma már a –t/tt helyrag irodalminak, archaikusnak tűnik, de használata semmiképpen sem elvetendő. Manapság a Pécsett, Győrött, Vácott formák mellett a -vár végződésű településnevek esetében találkozhatunk vele gyakrabban: például Kapovárott, Kapuvárott, Fehérvárott, Temesvárott, Érsekújvárott, Gyulafehérvárott vagy Pétervárott.

A helyi nyelvhasználat sokfelé őrzi a -hely végződésű településnevek esetében is (Szombathelyt, Hódmezővásárhelyt), szélesebb körben azonban jellemzően már kikopott nyelvünkből ezek esetében.