• Ős igazság, nem férhet hozzá kétség:
• Bor nélkül nincs bölcsesség, se szépség.
• Ki mindig józan, az csak félig él,
• Unottan fut tőle a kedély,
• Mely szívnek derűt, észnek tüzet ád,
• Hadd köszöntsem hát a Mecsek borát!
• Köszöntsem létünk szent varázsszerét!
• E hegynek aranynál csillogóbb levét!
• Borával koccintva a legfőbb kívánság:
• Szívünkben éljen önzetlen barátság!

Pécs specialitása ez a szőlő és nagybecsű fehér bora. Az utóbbi buta évtizedekben híre már szinte hamva lett, többet beszéltek róla, mint ízlelték. Kihaló fajtának titulálták, a somlói juhfarkkal, a zalai pintessel és a budai zölddel együtt kanyarítottak neki nekrológot. Míg tőkén van, nyűgös a cirfandli és mosolytalan, sok törődést igényel, három-négy évente örvendezteti meg gazdáját jó terméssel, nehezen érik, tömött fürtjei miatt rothadékony, kivételes esztendőkben tokajit környékező aszút ajándékoz. Állítólag Itáliából érkezett az első vessző osztrák kitérővel, míg a Mecsekben honra nem talált, hogy a pécsi székes káptalan lágy miseboraként simogassa a szépasszonyok nyelvét. Szépasszonyokét, akiknek vérében török és sváb, francia és lengyel gének gazdagították a magyar lendületet, mert mint tudjuk, a Kárpát-medence történelmileg huzatos. A cirfandli később teret vesztett, mert gond van vele, sok, de azt a mívest, aki a fintorok mögött felismeri a fényt, kitart, azt végül átöleli a csoda. A jó évjárat bora a tavaszi mezők virágainak illatát idézi, íze megfejthetetlen gazdagságú, lehet száraz, fél-édes vagy édes, aranysárga színében zöld árnyalatok bujkálnak, rejtélyének megismeréséhez talán egy élet is kevés.

Pécs már az Ókorban és a Középkorban is a kereskedelmi útvonalak központjában helyezkedett el. Itt dolgozták fel a Mecsek környéki borokat. A törökök hódításait és az azt követő zűrzavaros hadiidőket a bor is megsínylette. A 18., de még inkább 19. században alakul ki a fejlődés lehetősége. A baranyai bor egyre népszerűbb, s a borkereskedelem jót tett a városi kincstárnak is. E század közepétől itt termelik a pécsi pezsgőgyártás alapborait. Igazi helyi különlegesség a Pécsi Cirfandli, melyet Ausztriából hoztak a 19 század első felében. A török időkben meghonosított Kadarka uralmát az illatos, zamatos, fűszeres fehérborok váltották fel. Próbálkoztak itt a Tokajihoz hasonló kései szüretelésű fehérborok készítésével, de nem számoltak azzal, hogy a szubmediterrán klíma nem kedvez az aszúképződésnek. Manapság leginkább a kistermelés jellemzi, de találhatunk szövetkezeti kézben lévő korszerű üzemi ültevényeket is.

A pécsi szőlőtermelő körzet különleges fajtája a cirfandli. A száraz, meleg éghajlatnak köszönhetően a Pécsi borvidék borai általában testesek, lágyak, gyakran magas cukor- és alkoholtartalmúak. Korábban a kadarka vörösbora egyeduralkodó volt, mára a tüzes, fűszeres fehérborok a mértékadók. A borvidék különlegessége a Pécsi cirfandli.