Vasárnap délután végre sikerült eljutnunk a Székesegyházhoz, ahol idén az összes adventi esemény történik.

Sajnos az adventi vásár csalódást okozott. Kevés árus, annak is többsége ételt-italt árul. Kézműves termékek alig-alig. Hiányzott valami jó kis zene, ami adventi hangulatot teremt. Pedig érdeklődő volt szép számmal! És igen, nem volt olcsó. Például, ami a forralt bort illeti. 200 Ft/dl. Felőlem kiírhatják, hogy ez Cabernet Sauvignonból készült. Na és? Úgyis a fűszerezés itt a lényeg, a bor aromája (és elnézést a borszakértőktől, de a minősége) már nem igazán rúg labdába. Tényleg nem értem, hogy ezek a vásárok Pécsen miért ilyen drágák. De azért valami jót is hadd írjak: Voltak alapítványok is, akik árultak, és igazán szép dolgokat, igazán elfogadható áron. Be is szereztünk egy-két illatos gyertyát, mert nem sikerült ellenállni neki.

És még valami, ami gyönyörű volt:

Az advent után pedig egy egészen különleges programunk volt: A tubesi kilátóhóz mentünk fel, amolyan éjszakai túra keretében (délután négykor, teljesen sötét volt már ). Ugyanis nem fértünk be  a Szivárvány Gyermekház által szervezett Mikuláskereső túrába, így ezzel pótoltuk az élményt. Aki nem pécsi, a Tubes nyilván annak is ismerősen hangzik, igen, ez az a hegy, amit mi Pécsiek szeretnénk megvédeni a NATO-lokátortól. És ez nem csak néhány ember elvakult védelme. Nagyon kedvelt kirándulóhely ez télen-nyáron. A kilátóról a városra és a környező hegyekre gyönyörűséges kilátás nyílik. Úgy szép ez, ahogy van. Jó kis zseblámpás túrával mentünk fel a kilátóhoz, ahonnan az éjszaka kivilágított város látványa magával ragadó volt. Ezután elfogyasztottuk a magunkkal vitt forró csokit és muffint. Felséges volt.

Visszafelé még megálltunk a Felszabadulás emlékműnél, ahonnan szintén nem mindennapi látvány tárult elénk: