A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a faluban a jobb termés. A keresztény ünnepkörben mindez Nagyböjt első vasárnapján történik, mely vasárnap – hutzelsonntag – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte elnevezését. A „hutzel” jelentése „aszalvány, aszalt gyümölcs”, mint a böjti étkezés jellegzetessége
került az elnevezésbe.
A szalmával kitömött tüzes kerék domboldalról való legurításának szokását a betelepített németek az óhazából hozták magukkal és egészen az 1970-es évekig töretlenül művelték.  Ez idő tájt azonban megszakadt a folyamat. 2001-ben újította meg Óbánya a hagyományt a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében.
A tíz év során számos program csoportosult a fő látványosság köré, melyek segítik megőrizni ezt a különlegesen szép szokást.Amit még jó tudni:

A kerék ősi és egyetemes, kozmikus jelkép: az örök körforgás, a ciklusok, az újrakezdés és megújulás szimbóluma
A tűz uralkodó, aktív, férfias, forró és száraz princípium. A tűz az élet, a szerelem, a bennünk lakozó isteni rész, a lélek szimbóluma.
(idézetek Hoppál, Nagy, Jankovics, Szemadám: Jelképtár c. könyvéből)

VIDEO: http://www.youtube.com/watch?v=fqO6xMqHfrw

Úgy gondolom, hogy talán majdnem mindenki hallott már a mohácsi busójárásról. Különösen idén, hiszen az esemény a világörökség része lett. De miről is szól ez az időszak?

A Busójárás alapvetőleg a mohácsi sokacok rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása (sokac nyelvhasználattal "poklade") amely a múlt század első harmadától egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a világ minden részéből.
A Busójárás idejére sokszorosára duzzadt lélekszámú városban ilyenkor az országban sehol sem tapasztalható óriási mértéket ölt a jókedv és a mulatozás, amelyben minden jelenlévő - felvonuló és vendégek egyaránt - bőséggel kiveheti és ki is veszi a részét. Az esemény gerince, központi eleme a több napos Busójárás, a maga nemében a világon egyedülálló farsangi karnevál, melynek nem is lehetne jobb helye, mint a több mint kilencszáz éves Duna-parti városMohács, amely önmagában is megér egy kirándulást.

A Busójárás eredetének magyarázata komplikált kérdés, nagyon sokan próbálták már megfejteni eredetét több-kevesebb sikert, nem egyszer kiadós vitát, sőt vihart könyvelve el munkájuk gyümölcseként.

A Busójárás napjainkban a következőképpen zajlik:

A sokacok kifejezésével az eseményt Pokladenak nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője. Jelentése ez esetben ennél kicsit tágasabb, kiegészülvén azzal az átváltozással, mely a zord télnek tavaszba fordulását jelenti, ezért úgy tartják a Poklade a mohácsi busójárás értelmezésében a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének ünnepe is. Ezzel függ össze a "Farsangfarkán" (kedden) a koporsóégetés a főtéri nagy máglyán - mondják, jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz. Az átváltozás és az újjászületés jegyében zajló farsangi események legismertebb elemei az ijesztő álarcot viselő, nagyrészt állatbőrökbe öltözött, övükön kolompot viselő, kezükben hangos kereplőket forgató, ijesztő, ámde (némi szakrális italtól végül is jókedvű) mégis alapvetően barátságos "busu"-k, (más szóhasználat szerint "busó"-k - vagy "Búso"-k ) "alakoskodó" szokásai, hagyományai szerint zajló látványos fasangi események.

A Busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik és minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelemszerűen mindig csütörtökre esik. A csütörtökön induló és hat napig tartó farsangolás első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó Kisfarsang, melyet azután a Busójárás legfőbb látványossága a Farsangvasárnap követ.  A Kisfarsang legjellegzetesebb figurái a Jankelék. A Jankelék mondhatnánk "busónövendékek", fiatalok, akik maskarába öltözve járják a várost, riogatják az embereket, barátságosan meghúzgálják a lányok, asszonyok haját, olyakor lisztet szórva teremtenek riadalmat a szebbik nem körében, de már ezekben a napokban is egyre gyakrabban tűnnek fel maguk a busók is a városban.

Forrás: http://www.busójárás.hu/

Évek óta mindig ott vagyunk Mohácson farsangvasárnap. Ez a leglátványosabb nap, amikor a busók végigvonulnak az utcákon és kereplőkkel, kolompokkal űzik el a telet.

A menethez tartoznak a lovak, traktorok, szamarak által vontatott díszített kocsik is, melyeken hol vicces, hol akár politikai üzenetet hordozó feliratokat olvashatunk.

Csatlakoznak hozzájuk huszárok, népviseletbe öltözött lányok, zenészek.

A nap végén sor kerül a máglyagyújtásra is a Kóló téren, de addig is kóló zenére néptáncosok ropák a táncot.

Mohács főutcáját árusok lepik el, ahol idén szívesen láttam, hogy többségében kézművesek (keramikusok, bőrdíszművesek, fafaragók stb.) kínálják a portékáikat. Természetesen éhesen (és szomjasan) sem marad senki, hiszen rengeteg ételárus is található, itt azonban - sajnos - már nagy számmal találhatunk gyros árusokat, hamburgereseket, de azért van kürtőskalácsos, lángossütő, pecsenyés is. Na és persze pálinka, forralt bor, tea az ilyenkor szokásos ital.