Tegnap hivatalosan is felavatásra került a Széchenyi tér. Legalábbis amennyiben egy remek koncertet annak lehet nevezni. Bevallom, Kusturicáról már hallottam, de korábban fogalmam sem volt arról, hogy milyen zenekar (sőt arról sem tudtam, hogy létezik) a The No Smoking Orchestra, Kusturica zenekara. Amikor hallottunk róla, hogy Pécsen, a Széchenyi téren fognak koncertezni, utánanéztünk. Természetesen nem kellett sokáig kutatni, hogy megtudjuk, hogy ama híres "slágert", ami a Macskajaj című Kusturica filmben hallható, nekik köszönhetjük. Egyébként a stílusuk hasonlít a Bubamarában megismerthez, nagyon jó balkáni hangzású, vidám, lendületes zenét játszanak. Nyilván többen így gondolták ezt még tegnap este rajtunk kívül, mert a tér így nézett ki:

No, mi tagadás, érdeklődőben nem volt hiány, és ez jó érzés volt, hiszen egy nagyon jó, híres zenekar, de azért nem a U2 lépett fel, de a pécsiek a jelek szerint ki vannak éhezve a programokra.

A rövid megnyitó szöveket Vujity Tvrtko, az EKF egyik nagykövete mondta, majd mindjárt színpadra is ugrott az együttes egy lendületes, vidám szám kíséretében. Az énekes ruhája azt hiszem jellemzi az egész zenekar mentalitását, vidámságát. Hogy mihez is hasonlított? Meg nem tudnám mondani, talán Supermant keresztezték Batmannel?

Lendületesek voltak, energikusak, humorosak, egy pillanatra nem álltak meg, feltett szándékuk volt a közönséget is lendületbe hozni. Mi csak 9-ig tudtunk maradni, de mindenképp megérte arra az egy szűk órácsákra is elugrani megnézni őket. 

Talán a pécsieket az összes Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címhez kapcsolódó projekt közül a Széchenyi tér "zavarta" a legjobban. Már egyáltalán az is vitákat váltott ki, hogy szükséges-e a tér átalakítása, megváltoztatása. Sokan a régi köveket sajnálták. Meg azt, hogy a tervek szerint megszűnik itt a busz- és autóközlekedés (végül persze a busz maradt). Aztán persze kiderült, hogy a föld mélye itt is régészeti leleteket rejt. Amikor pedig végre elindult a beruházás, kiderült, hogy nem futja annyiból, amennyit rászántak, illetve akkor lassabban készülne el. Páva Zsolt polgármester úr akkor telefonon szavaztatta a polgárokat, akik végül az inkább drágább, de gyorsabb befejezés mellett voksoltak. Na és aztán a rengeteg lezárás, egyszerűen nem lehetett közlekedni ezen a környéken, mert nem tudhatta az ember, hogy hol botlik újabb kerítésekbe.

És most, hogy közeledik a kulturális év megnyitó ünnepségének a napja, egyszer csak eltűntek a munkások, a gépek, a kerítések, és a pécsiek birtokba vehették a teret. És ezt meg is tették szép számmal! Mi 12.27-én mentünk el megnézni, és rengeteg ember tette ugyanezt ezidőtájt. És fényképezőkkel felszerelt pécsiek szállták meg a teret, fényképezkedtek a mindenki karácsonyfájánál, az új téren, és láthatóan mindenki nagyon jól érezte magát. Persze még nem készült el minden, vannak még hiányosságok, de az, hogy itt lehet megnyitó, sőt már szilveszteri buli is, tisztán látszik!

Szeretünk a Tettyére kirándulni. Közel van a városhoz, kedves, parkos hely ez. Ezt a helyet az EKF kapcsán tényleg szinte alapjaiban mozgatták meg, hogy valami igazán szépet csináljanak. Emlékszem, sajnáltuk, hogy lebontják a régi, hosszú csúszdákat, amiken még mi is csúsztunk gyerekkorunkban. De most, mire elkészült, úgy gondolom, érdemes volt (a képek még a hivatalos átadás előtt készültek):

A régi hossszú csúszdák helyére új hosszú csúszdák kerültek, melyek a Mésztufa barlangnál érnek véget.

Egy klassz kis játszótér is kialakításra került, benne kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt vannak jó kis játékok, mászókák.

Ezen kívül készültek még szökőkutak, sétányok, amiket majd igazán nyáron fogunk értékelni.

Egy újabb téma jutott eszembe. Az utóbbi időben sorra adják át az elkészült köztereket a városlakóknak, amiket az EKF-nek (Európa Kulturális Fővárosa) köszönhetünk. És most igazán, őszintén hálás vagyok. Első és legnagyobb lelkesedést, örömet okozó élményünk az Uránvárosban található park és játszótér átadása volt. Végre egy játszótér, amihez hasonlót se Pécsen, se a többi nagyvárosban, de még külföldön sem láttam. Tele ötlettel: kicsit magyaros, kicsit fizikus. Tündéri. Íme néhány fotó:

Valahogy így néz ki:

Háttérben a megmászható atom:

A kicsik birodalma:

Trónszék:

Betyárcsúszda:

Forogj és pörögj:

Halló! - "Beszélő" virág

Kis kőműveseknek, építőmestereknek:

Vasárnap délután végre sikerült eljutnunk a Székesegyházhoz, ahol idén az összes adventi esemény történik.

Sajnos az adventi vásár csalódást okozott. Kevés árus, annak is többsége ételt-italt árul. Kézműves termékek alig-alig. Hiányzott valami jó kis zene, ami adventi hangulatot teremt. Pedig érdeklődő volt szép számmal! És igen, nem volt olcsó. Például, ami a forralt bort illeti. 200 Ft/dl. Felőlem kiírhatják, hogy ez Cabernet Sauvignonból készült. Na és? Úgyis a fűszerezés itt a lényeg, a bor aromája (és elnézést a borszakértőktől, de a minősége) már nem igazán rúg labdába. Tényleg nem értem, hogy ezek a vásárok Pécsen miért ilyen drágák. De azért valami jót is hadd írjak: Voltak alapítványok is, akik árultak, és igazán szép dolgokat, igazán elfogadható áron. Be is szereztünk egy-két illatos gyertyát, mert nem sikerült ellenállni neki.

És még valami, ami gyönyörű volt:

Az advent után pedig egy egészen különleges programunk volt: A tubesi kilátóhóz mentünk fel, amolyan éjszakai túra keretében (délután négykor, teljesen sötét volt már ). Ugyanis nem fértünk be  a Szivárvány Gyermekház által szervezett Mikuláskereső túrába, így ezzel pótoltuk az élményt. Aki nem pécsi, a Tubes nyilván annak is ismerősen hangzik, igen, ez az a hegy, amit mi Pécsiek szeretnénk megvédeni a NATO-lokátortól. És ez nem csak néhány ember elvakult védelme. Nagyon kedvelt kirándulóhely ez télen-nyáron. A kilátóról a városra és a környező hegyekre gyönyörűséges kilátás nyílik. Úgy szép ez, ahogy van. Jó kis zseblámpás túrával mentünk fel a kilátóhoz, ahonnan az éjszaka kivilágított város látványa magával ragadó volt. Ezután elfogyasztottuk a magunkkal vitt forró csokit és muffint. Felséges volt.

Visszafelé még megálltunk a Felszabadulás emlékműnél, ahonnan szintén nem mindennapi látvány tárult elénk: