Természetesen ki nem hagyhattuk az Európa Kulturális Fővárosa megnyitóünnepségét. Vegyes érzelmekkel indultam útnak, és ez elsősorban a médiának volt köszönhető. Az elmúlt napokban természetesen Pécs a figyelem középpontjába került, de sajnos nem abban a fényben ragyogott, amiben reménykedtünk. A különböző médiumok boncolgatták a városunkban megvalósult és meg nem valósult projekteket, az egész EKF história elmúlt 5 évét, ami valljuk be, valóban nem hasonlított diadalmenethez. És ott és akkor el is fért a kritika. De az elmúlt időszakban úgy vélem, hogy felpörögtek az események, látványos terek valósultak már meg, kihozták az utolsó kb. fél évből a maximálisat, amit lehetett. És a megnyitó nekünk ünnep! Nem fér össze a lefitymáló, Essennel és Linz városával összehasonlítgató, bal- vagy jobboldali politikába rugdosó kritikával. Hogy egy klasszikust idézzek: Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!

Szóval mi boldogan indultunk a belvárosba, még parkolóhelyet is sikerült találnunk, bár rengeteg autó volt mindenütt. És hömpölygött a tömeg a Széchenyi tér felé. Nem tudom, hogy mind pécsi volt-e vagy turisták is kíváncsiak voltak a megnyitóra, de nem gondolom, hogy ez most lényeges. És a tér tömve volt. Rengeteg ember próbálta megtalálni a helyét, ahonnan valamit láthat is. Ez bizony nem volt könnyű. Bár a kivetítők azért javítottak a "komfortérzeten". A megnyitó pontosan kezdődött Páva Zsolt néhány mondatos beszédével, aki felkonferálta Bajnai Gordon miniszterelnököt is. Igen, volt némi nem az alkalomhoz illő füttyszó, elszórtan, és Páva Zsolt csitító mozdulatai hatására el is csendesült. A megnyitó látványos volt. Talán a legtöbb embert a dzsámira festett fényjáték kerített ámulatba.

A műsor koncepciója Pécs város történelmének, jelentősebb korszakainak a megelevenítése volt, ehhez illő fényfestést kapott a dzsámi, mely a műsor hátteréül szolgált.

Óriási bábok(?) vonultak végig a téren, majd a színpadon egymást váltották az énekesek, nemzetiségi táncosok, a Bóbita Bábszínház műsora, Pannon Filharmonikusok - csupa-csupa Pécshez kötődő művészek, és amatőrök. A záróképben pécsi kötődésű hírességek (a teljesség igénye nélkül akiket felismertem: Balikó Tamás, Mizo-Pécs kosaras lányok, Demjén Ferenc, Lang Györgyi, Vivát Bacchus!, Szélkiáltó, Kandech Evelyne) énekelték a Várj, míg felkel majd a nap című dalt, miközben egy kivilágított lufi által megtestesített nap kúszott a házak fölé. Rövid, de látványos tüzijáték zárta a programot.

Jól éreztük magunkat. A program látványos volt, hangulatos, Pécshez illő, megfelelő hosszúságú. Akik tv-ben látták, és valószínűleg többet láttak, mint mi a helyszínen, csakis szuperlatívuszokban meséltek róla.

Reméljük, hasonló élményekben lesz részünk az év folyamán.

Sok szeretettel várom a véleményeket, hozzászólásokat a megnyitóról azoktól, akik látták - akár a helyszínen, akár a televízióban!

A továbbiakban összegyűjtöttem a médiából néhány részletet, érdekes, hogy mennyire másképp látták a nézők számát és Bajnai kifütyülését. Mindenesetre annak örültem, hogy a legtöbb média végre elismerően írt Pécsről a megnyitó kapcsán.